Jó hitel, rossz hitel
Az elmúlt másfél évben maguk a bankok is átértékelték hitelezési stratégiájukat, és több lépésben egyre nyíltabb módon a kormány is tett lépéseket a lakosság eladósodása ellen.
Azonban kevesebb hangsúlyt kapott a legjelentősebb tényező ebben a folyamatban, maguk a magyar családok. A pénzügyi válság kirobbanása után másfél évvel arra keressük a választ az alábbi sorokban, mit tehet a lakosság a saját érdekében, és hogyan lehet szemléletet változtatni, hogy a hitelek és a bankok ne ellenségeink legyenek, hanem a gazdaság mozgatórugói.Váltsa ki kedvezőtlen hiteleit: Az áruvásárlási-, a személyi kölcsönök, folyószámlahitelek, hitelkártyák kamata elérheti a 40% THM-et is. Ezt lecserélve egy kedvező kamatozású hitelre (6-7% THM körül), elérhetjük, hogy jóval alacsonyabb törlesztő részletet fizetünk, akár havi több tízezer forintot spórolhatunk! Ha több ilyen hitellel rendelkezik, akkor ezentúl csak egy hitelt kell törlesztenie.
Amennyiben úgy gondolja, hogy a tartozásai rendezése után még vannak álmai, amiket meg szeretne valósítani, az adósságrendező hitel keretében a kiváltandó tartozások összegén felül igényelhet plusz hitelösszeget is, melyet arra használ fel, amire csak akar.Legszembetűnőbb mértékben 2007 óta került a lakosság látókörébe a hitelfelvétel, mint pénzügyi megoldás. Köztudott, hogy évtizedek óta a legtöbb család hozzájuthatott bankhitelhez, és a lakásvásárlásokat túlnyomórészt így oldották meg a fiatalok is, de a piaci kamatozású devizahitelek és különösen a szabad felhasználású hitelek csak az utóbbi néhány évben szaporodtak el. Sőt, a lakásvásárlások tekintetében is nagyobb szerepet kapott a hitelfelvétel, mert sok fiatal pár vagy a vissza nem térítendő állami támogatásoktól esett el (például a csökkent gyermekvállalási kedv miatt kevesebb "szocpolt" igényelhettek, majd 2009-ben meg is szűnt a támogatások nagy része), vagy szülői segítségre nem számíthatott, mert például a szülők ingatlana is terhelve volt már hitellel.
Ugyanakkor az újabb generációkban a pénzügyi kultúra terén is kihalt néhány beidegződés, óvatosság a kölcsönfelvétellel kapcsolatban. Néhány további, a fentiekhez hasonló folyamat következtében ma már az egyik legelső eszközünk lett az anyagi növekedéshez vezető úton, hogy ha pénzre van szükségünk, hitelt veszünk fel. Ezzel szemben nagyapáink még a legindokoltabb élethelyzetben is messzire elkerülték volna a bankokat a helyünkben. De vajon melyek azok a helyzetek, amikor a legjobb megoldás; és mikor életveszély a hitelfelvétel? Hol halad az arany középút, az eladósodás és a szélsőségesen óvatos pénzügyi magatartás között?
